Legtöbben a korai öregedéstõl sem riadunk vissza, ha cserébe bepillantást nyerhetünk a jövõnkbe. De vajon a kíváncsiság tényleg annyira rossz dolog, egy igazán kellemetlen és hátrányos jellemvonás?

Ezzel a vészjósló szólással talán csak riogatni igyekzetek azokat a gondolkodó embereket, akik szerettek volna a látszat mögé leselkedni.

Jómagam úgy vélem, a kíváncsiság az egyik legõsibb, és legfontosabb emberi motívum. Ha valaki nem lett volna kíváncsi arra, mi történik akkor, ha...akkor most nem utazhatnánk repülõn, nem volna villany a szobában, és azt sem tudnánk, mennyire finom is a máglyarakás.

Úgy tartják, két út van: az egyik a meditáció és az éberség, a másik a szív és a szeretet útja.

Ez a két út összefonódva egészíti ki egymást, és mindkettõ elengedhetetlen a szabad és teljes élethez.

Mindenkinek ki kell taposnia a magáét. Vannak olyanok, akik többnyire az elsõn járnak, és vannak olyanok, akik a szív és a szeretet útját követik. De nem baj, mert mindkét úgy egyazon helyre visz, az önmegvalósás, az ébredés felé.

Ha a szív útját választod,

- szeresd és fogadd el önmagad,

- add át magad a lét örömeinek és fájdalmainak

- légy egyszerû és hétköznapi

- légy képes arra, hogy újra és újra rácsodálkozz az élet apró ajándékaira

- válj újra ártatlan, de tudatos gyermekké

- szüless újjá minden pillanatban

A szív útja az, amin a szufik, Ramakrishna, és a nõk járnak.

Vagyis az álomcsapda.

Ez a kézzel szõtt-font tárgy az Ojibwa indiánoktól származik, amit a 1960-70-es években, a pánindián mozgalomban a többi törzs is eltanult tõlük.

Az álomcsapda, vagy álomfogó egy fûzfából hajlított karikára, vagy könnycseppre szõtt háló, amire ki-ki a saját kedvenc, vagy legnagyobb becsben tartott tárgyait aggatja.

Azután felakasztják a kisgyerekek ágya fölé, hogy távol tartsa tõle a rossz álmokat.

Azután persze rengeteg feldolgozásban jelent meg az alakzat, sokszor csak szemet gyönyörködtetõ díszként ékesítve valamit, vagy ékszerként.

(A cikk elsõ részét ITT találod)

A medve az õserõ jelképe, a legyõzhetelen, eltántoríthatatlan, félelemmel vegyes tisztelettel övezett hatalomé. 

A halat többnyire a testi szerelemhez társítják, az érintkezéstõl, a szexualitástól való, vagy partnerünk iránt érzett  leküzdhetetlen undorhoz, amit éber állapotunkban nem merünk bevallani magunknak sem.

De jelentheti az önbizalomhiányt, a sikertelenségtõl való félelmet, az alkalmatlanság érzését is.

Az álmainkban feltûnõ szereplõket nem feltétlenül szabadna azok személyes környezetébõl kiragadva, kollektív szimbolikus jelentéssel felruházni, de természetesen rengeteg ilyen szótár létezik. Az állatokhoz kapcsolódó jelentéstartalmakat próbáltam összegyûjteni.

Az álmainkban feltûnõ állatok többnyire azokat a tulajdonságainkat, késztetéseinket, jellemvonásainkat jelenítik meg, melyeket nehezen fogadunk el magunkban. Van is ebben valami, hiszen a mélyrõl fakadó, sokszor akár csillapíthatatlan, de legalábbis megmagyarázhatatlan ösztönkésztetéseinkkel néha nem szívesen lakozunk egy testben.

A Hold járása, a holdfázisok  is befolyásolják, hogy mit álmodunk éjszakánként. 

Ez az Álomnaptár megmutatja, miként változnak álmaink Újholdtól egészen a Telihold napjáig. 

1. nap - az álmok többnyire kedvezõ jósálmok

2. nap - a mai álmaid nem mondanak igazat

3. nap - a mai álmaidat ne vedd komolyan

4. nap - a jó álmok valóra válnak

5. nap - jósálmok, de rossz következményekkel

6.nap - igazmondó álmok, de a megvalósulásuk nehézségekbe ütközik

7.nap - jósálmok, de nem kell feltárni õket

8.

2009. Mik az álmaim a kínai horoszkóppal kapcsolatban?

Nem akarok senkit untatni azzal, hogy 2+0+0+9 az 11 és hogy a 11 az egy prímszám és a Neptunusz száma, azazhogy látomásos, misztikus, ezoterikus. Merthogy ezt már mindenki tudja hetek óta.

Inkább az jutott eszembe, hogy írok valami 2009 az ökör/bika/bivaly éve megfejtést. Mármint, hogy milyen lenne, ha az Idõ egy herélt szarvasmarha lenne, amit szoros bõrszíjjal fogok igavonásra. Elõször is kasztrálnom kellene a 2009-es évet, vagyis megfosztani attól a képességétõl, hogy több legyen belõle.

Azt vettem észre, hogy akkor emlékszem az álmaimra, akkor foglalkoztat a jelentésük, amikor az életem kissé zûrzavaros, vagy nehéz. Ilyenkor álomnaplót vezetek.

Mikor elalszom, elhatározom, hogy reggel emlékezni fogok az álmomra, és ezzel a gondolattal "zsibbadok" mély álomba.

Nem mindig tudom megfejteni õket, de az biztos, hogy segítenek rendet rakni az összekuszálódott gondolataimban és érzéseimben. És ha ébren is foglalkozom velük, akár csak annyira, hogy erõfeszítéseket teszek azért, hogy feljegyezzem õket, az meghálálja magát.

Egy egész könyvtárnyit megtöltene az a rengeteg, álmokhoz, jóslatokhoz kapcsolódó babonaság, ha összegyûjtenénk és papírra vetnénk õket. Szinte mindenki szeretné megfejteni az álmait, és mindenkit az foglalkoztat, hogy vajon a jövõrõl szólnak-e.

Nem csak a primitív népek tulajdonítottak nagy jelentõséget az álmoknak, a jósálmoknak. Manapság több ezer jós és álomfejtõ állítja magáról, hogy õ bizony belelát a jövõ rejtelmeibe. Az álomfejtés "tudománya" szinte mûvészi rangokig emelkedett.

Az álmaim 95%-ában megjelenik egy brutális gyilkos, aki halálig kínozza az áldozatát (úgy, mint pl.: a Fûrész v. Texasi láncfûrészes címû filmben), ezt én "elbújva" látom, de mindig észrevesz és elkezd üldözni és megakar ölni.Gyakran elõfordul, hogy sikerül bántania (pl.:levágja a lábujjamat) vagy halálosan megsebeznie (pl.:eltöri a gerincemet hogy ne tudjak elfutni).Ezek az álmok mindig úgy végzõdnek,hogy sarokba szorít...Ezekben a rémálmokban nagyon félek és elõfordul,hogy ébredés után is megmarad ez az érzés.