“A száműzöttek a harag és a belső gyűlölet miatt nagy összeesküvést terveznek a király ellen. Titokban ellenségeket szerveznek, és a régi öregjeiket csapdába ejtik.”

Ez a négysoros egy hatalmas államot (Donald Trump, az Egyesült Államok elnökét) vezető politikai emberre utal, politikai intrikákkal, konfliktusokkal és a veszélyben lévő „királlyal”. Noha minden oldalról támadják, Trumpot újra az USA elnökévé választják.

“A száműzöttek a harag és a belső gyűlölet miatt nagy összeesküvést terveznek a király ellen. Titokban ellenségeket szerveznek, és a régi öregjeiket csapdába ejtik.”

Ez a négysoros egy hatalmas államot (Donald Trump, az Egyesült Államok elnökét) vezető politikai emberre utal, politikai intrikákkal, konfliktusokkal és a veszélyben lévő „királlyal”. Noha minden oldalról támadják, Trumpot újra az USA elnökévé választják.

Ezek az úgynevezett reinkarnációs álmok talán a legizgalmasabbak minden álom közül.

Legtöbbször teljesen valósághűen éljük meg ezeket az álmokat, sokszor azonban annyira kuszák, hogy még saját én-tudatunkat is elveszítjük közben.

Az álmokban az idő és a tér többnyire nem játszik fontos szerepet, más bőrében megszületni azonban valóban szokatlan, és értelmetlennek tűnő mozzanat.

Az álmok sosem tévednek, akkor sem, ha jövendölnek, legfeljebb mi nem értelmezzük helyesen ezeket.

A vágyainkról vagy félelmeinkről szóló álmokat jóslatként értelmezzük, míg a valódi jövendőmondó álmokat csupán egy érdekes sztoriként. Vannak, akik nem hisznek a jósálmok létezésében, pedig látnoki álmai szinte mindenkinek vannak!

Ugye láttátok a Különvélemény című filmet? Nem? Azonnal tessék megnézni! Najó, aki pedig nem látta még, annak jöjjön a kérdés: ugye neked is volt már olyan érzésed, hogy előbb mondtad ki a dolgot és csak aztán történt meg?

Talán azt is tudtad, hogy ez a Pygmalion-effektus. [Hogy miért pont Pygmalion, arról röviden annyit, hogy egy legenda szerint egy görög szobrász készített egy gyönyörű nőt ábrázoló szobrot, amelybe végül beleszeretett, és fohászát meghallgatva Aphrodité életet adott a szobornak, akivel össze is házasodtak.]

A jósálmokat szoktuk pont úgy megélni, mint amit pygmalion effektus jelent.

Titkon talán mindenki szeretné néha tudni, mit tartogat számára a jövõ. Nem volt ez máshogyan a régi korok emberével, akár több ezer évvel ezelõtt sem.

Az ókorban szinte isteneknek kijáró tisztelet övezte a prófétákat, az eljövendõ dolgok látóit.

Akkor sem volt, és most sincs ez másként, lehetõség az idõutazásra, vagy a kronovízióra, egyszerû hús-vér emberek isteni irányítás nyomán  kapták és továbbították a jóslatokat.

És hány, de hány féle képpen üzentek az istenek!

Legtöbben a korai öregedéstõl sem riadunk vissza, ha cserébe bepillantást nyerhetünk a jövõnkbe. De vajon a kíváncsiság tényleg annyira rossz dolog, egy igazán kellemetlen és hátrányos jellemvonás?

Ezzel a vészjósló szólással talán csak riogatni igyekzetek azokat a gondolkodó embereket, akik szerettek volna a látszat mögé leselkedni.

Jómagam úgy vélem, a kíváncsiság az egyik legõsibb, és legfontosabb emberi motívum. Ha valaki nem lett volna kíváncsi arra, mi történik akkor, ha...akkor most nem utazhatnánk repülõn, nem volna villany a szobában, és azt sem tudnánk, mennyire finom is a máglyarakás.

(A cikk elsõ részét ITT találod)

A medve az õserõ jelképe, a legyõzhetelen, eltántoríthatatlan, félelemmel vegyes tisztelettel övezett hatalomé. 

A halat többnyire a testi szerelemhez társítják, az érintkezéstõl, a szexualitástól való, vagy partnerünk iránt érzett  leküzdhetetlen undorhoz, amit éber állapotunkban nem merünk bevallani magunknak sem.

De jelentheti az önbizalomhiányt, a sikertelenségtõl való félelmet, az alkalmatlanság érzését is.

Az álmainkban feltûnõ szereplõket nem feltétlenül szabadna azok személyes környezetébõl kiragadva, kollektív szimbolikus jelentéssel felruházni, de természetesen rengeteg ilyen szótár létezik. Az állatokhoz kapcsolódó jelentéstartalmakat próbáltam összegyûjteni.

Az álmainkban feltûnõ állatok többnyire azokat a tulajdonságainkat, késztetéseinket, jellemvonásainkat jelenítik meg, melyeket nehezen fogadunk el magunkban. Van is ebben valami, hiszen a mélyrõl fakadó, sokszor akár csillapíthatatlan, de legalábbis megmagyarázhatatlan ösztönkésztetéseinkkel néha nem szívesen lakozunk egy testben.

Egy egész könyvtárnyit megtöltene az a rengeteg, álmokhoz, jóslatokhoz kapcsolódó babonaság, ha összegyûjtenénk és papírra vetnénk õket. Szinte mindenki szeretné megfejteni az álmait, és mindenkit az foglalkoztat, hogy vajon a jövõrõl szólnak-e.

Nem csak a primitív népek tulajdonítottak nagy jelentõséget az álmoknak, a jósálmoknak. Manapság több ezer jós és álomfejtõ állítja magáról, hogy õ bizony belelát a jövõ rejtelmeibe. Az álomfejtés "tudománya" szinte mûvészi rangokig emelkedett.

Igen ám, de mi van akkor, ha olyan eseményt álmodunk meg kristálytiszta pontossággal, amit senki, de senki nem láthatott elõre, aminek bekövetkeztére semmilyen jel nem utalt?

Vegyük például az egyik ismerõsöm esetét. Azt mesélte el, hogy lerobbant a kocsija, szerelõhöz vitte, akit megkért arra, hogy küldje el neki minél hamarabb a számlát, amint felszámolta a szükséges összeget. Aznap ékszaka azt álmodta, hogy valami elborzasztó összeg állt a számlán. Amikor felébredt, elmesélte az asszonynak is.

Nem egy közeli ismerõsöm számolt már be arról, hogy megálmodott valamit, ami azután be is következett. Vajon tényleg lehetséges, hogy álmunkban akár a jövõ eseményeibe is bepillantást nyerhetünk? 

Ezek az álmok egészen mások, mint a "rendes" álmaink. Nem szimbólumokban beszélnek, nem kell õket megfejteni sem. Az ismerõseim azt monsták, ezek az álmok annyira valóságosak, annyira intenzívek, annyira olyanok voltak, mint az igazi, rideg  valóság. Olyan volt, mintha ébren lettek volna.