Nincs rosszabb annál, mint amikor éjszakákon át rémálmokkal küszködünk, de még rosszabb, amikor gyermekünket tartják rettegésben a lidérces álmok. Ha csak egy-egy éjszakán ébred meg egy rossz álomból, az valamelyest normálisnak tekinthető.

 

Ám ha a kicsinél rendszeressé válnak a rémálmok, és szinte minden éjszaka sírva felriad rájuk, hirtelen nem is tudunk többet tenni, és mellette maradva megnyugtatni. Tulajdonképpen ez a legtöbb, amit hirtelen tehetünk: megsimogatjuk, karunkba vesszük, és megvárjuk, míg újra álomba szenderül.

A gyakran visszatérő nyomasztó álmok nem csak az aktuális gondokat jelezhetik, sajnos többségében egy komoly, fel nem dolgozott lelki trauma áll hátterükben.

 

Főleg a gyermekkori sérülések okoznak maradandó károsodást, azonban álmaink segítségével felfedhetjük magunk előtt a problémák gyükerét, és így már sokkal könnyebben találunk és veszünk igénybe segítséget megoldásukhoz.

 

Akit valamilyen régi trauma nyomaszt, álmában sokszor kerül olyan helyzetbe, ahol hazudnia kell, vagy valami rosszat tesz, így gyakran gyötri bűntudat, akár még ébren is.

A gyakran visszatérő, kellemetlen álmok valójában lehetőséget teremtenek arra, hogy akár álmunkban, akár ébredés után feldolgozzuk az eltemetett fájdalmakat, sérelmeket, vagyis a múltunkat.

 

 Aki a valós életben elnyomott szerepben éli mindennapjait, határozatlan és bizonytalan, álmában gyakran válik erőszakos cselekmények elkövetőjévé.

Tipikus példája az esetnek a főnök alapos helybenhagyása - álmunkban...

De ezek az álmok is jelezhetik a fel nem dolgozott gyerekkori sérüléseket, amiket az álmodó tartósan elszenvedett.

A rémálom valamelyest normális jelenségnek tekinthető, hiszen mindenki megküzd velük néha.

A rémálom mondhatni az élet természetes velejárója, amikor lelkünk kissé drámai módon igyekszik a tudomásunkra hozni egy elfojtott érzést, félelmet vagy aggodalmat, de vannak olyan esetek, amikor a lidérces álmokat "mesterséges körülmények" - egy ijesztő éjszakai krimi, egy gyógyszer, egy nehéz vacsora - idézik elő.

 

Ha ezeket elkerüljük, nyugodtabbá válhatnak az éjszakáink!

Különös, hogy a kellemes, vagy "sem ilyen, sem olyan" álmaink ébredés után hamar elillannak, bezzeg a lidérces álmok, nyomasztó éjszakák emléke napokon át elkísér...

 

Sőt, akár egy több epizódból álló rémtörténet is kikerekedhet belőlük, melyek napokon és éjszakákon át nem hagynak nyugodni bennünket - pedig szeretnénk az egészet elfelejteni.

 

Mint ahogyan sikerrel "felejtettük el", száműztük éber gondolatainkból, tudatunkból azokat a traumákat, eseményeket, sérülést okozó történeteket, melyek ezek hátterében állnak.

 

Éjszakánként megelevenednek a mesehősök, a rajzfilmek különös figurái, és kedves, varázslatos lények népeítik be a gyerekek álmait.

 

Tündérek, angyalkák, manócskák és beszélő pillangók...vagy éppen gonosz varázslók, szörnyek és óriások!

 

Miről árulkodnak vajon a kicsik rémálmai, hogyan mesélik el nekünk félelmeiket és bizonytalanságukat érthető, és könnyedén értelmezhető módon?

 

Ismerd meg a gyerekek rémálmainak lehetséges okait!

Már régóta terveztem, hogy kiírom magamból, na de most végre... Csak elmesélnék egy sztorit, miként lehet legyőzni egy rémálmot. Nekem sikerült.

 

Gyerekként történt velem az eset, lehettem úgy 6-8 éves, és a kezdetére ugyan nem emlékszem, de volt egy visszatérő álmom. A környéken sétáltam, a lakótelepen, ahol felnőttem, és egyszercsak valahonnan, szinte a semmiből előkeveredett egy német juhász. Nagyon megrémisztett, mert bár nem mutatta, én éreztem, hogy meg akar harapni.

Ez így nagyhirtelenjében elég meredeken hangzik. De nem szabad elfelejtenünk, hogy az álmaink talán a legõszintébb barátaink.

 

Az álom egy rejtekkamra, teli mindenféle "kacattal" - ezek az eszközök támaszainkká válhatnak, ha megtanuljuk használni õket.

Az álmaink üzennek, kihasználják azt az idõt, amikor úgymond nem vagyunk magunknál, nem fojtjuk mélyen magunkba, reflexbõl, az érzéseinket, megérzéseinket, gondolatainkat, észrevételeinket.

 

 

Az álmok személyiségünk mélyebb szintjeinek jelzéseit hordozzák, szabad szemmel nem látható képeket, víziókat, sokszor sajnos rémálmok formájában.

 

Az álmaim 95%-ában megjelenik egy brutális gyilkos, aki halálig kínozza az áldozatát (úgy, mint pl.: a Fûrész v. Texasi láncfûrészes címû filmben), ezt én "elbújva" látom, de mindig észrevesz és elkezd üldözni és megakar ölni.Gyakran elõfordul, hogy sikerül bántania (pl.:levágja a lábujjamat) vagy halálosan megsebeznie (pl.:eltöri a gerincemet hogy ne tudjak elfutni).Ezek az álmok mindig úgy végzõdnek,hogy sarokba szorít...Ezekben a rémálmokban nagyon félek és elõfordul,hogy ébredés után is megmarad ez az érzés.

Egészen kicsike vagyok. Kicsi a kezem, kicsi a lábam, a testem és érzem, hogy parányi a lelkem is. Magas, fölém görbülõ fal húzódik mellett, minden sötétbarna. A sarkok szakdtak, a kép közepe egy kicsit ki van égve, de mindenképpen sérült. Amilyen kicsike vagyok olyan érzékeny. Nagyon hangos minden köröttem. Kiabálást, veszekedést hallok, felnõttek, igazi emberek veszekszenek. Én ordításnak hallom. Minden, amit érzékelek nagyon intenzív. Aztán a fal növekedni kezd, még magasabbra emelkedik, minden visszhangzik a veszekedéstõl.

Ezernyi filmben láthatunk álomjelenetet. Mindenki ismeri azt a képsort amikor a fõhõsre ráközelít a kamera és a kép mintha hullámozna, átúszik a szereplõ elméjébe, ahol az álom-jelenet kezd el pörögni. Ez a legegyszerûbb, és legõsibb formája az álom-szerû érzés filmes ábrázolásának. Ilyeneket látni a rajzfilmekben, meg a régi sorozatokban. A hullámzó kép jelentése: valami nem stimmel, megváltozik az érzékelés.

Ahogy fejlõdött a film technikailag és a mesélés szintjén úgy bonyolódtak a víziók, hallucinációk és álmok megjelenítésére szolgáló eszközök.