Álomfejtő-Jövendőmondó

2009. Mik az álmaim a kínai horoszkóppal kapcsolatban?

Nem akarok senkit untatni azzal, hogy 2+0+0+9 az 11 és hogy a 11 az egy prímszám és a Neptunusz száma, azazhogy látomásos, misztikus, ezoterikus. Merthogy ezt már mindenki tudja hetek óta.

Inkább az jutott eszembe, hogy írok valami 2009 az ökör/bika/bivaly éve megfejtést. Mármint, hogy milyen lenne, ha az Idõ egy herélt szarvasmarha lenne, amit szoros bõrszíjjal fogok igavonásra. Elõször is kasztrálnom kellene a 2009-es évet, vagyis megfosztani attól a képességétõl, hogy több legyen belõle.

Azt vettem észre, hogy akkor emlékszem az álmaimra, akkor foglalkoztat a jelentésük, amikor az életem kissé zûrzavaros, vagy nehéz. Ilyenkor álomnaplót vezetek.

Mikor elalszom, elhatározom, hogy reggel emlékezni fogok az álmomra, és ezzel a gondolattal "zsibbadok" mély álomba.

Nem mindig tudom megfejteni õket, de az biztos, hogy segítenek rendet rakni az összekuszálódott gondolataimban és érzéseimben. És ha ébren is foglalkozom velük, akár csak annyira, hogy erõfeszítéseket teszek azért, hogy feljegyezzem õket, az meghálálja magát.

Egy egész könyvtárnyit megtöltene az a rengeteg, álmokhoz, jóslatokhoz kapcsolódó babonaság, ha összegyûjtenénk és papírra vetnénk õket. Szinte mindenki szeretné megfejteni az álmait, és mindenkit az foglalkoztat, hogy vajon a jövõrõl szólnak-e.

Nem csak a primitív népek tulajdonítottak nagy jelentõséget az álmoknak, a jósálmoknak. Manapság több ezer jós és álomfejtõ állítja magáról, hogy õ bizony belelát a jövõ rejtelmeibe. Az álomfejtés "tudománya" szinte mûvészi rangokig emelkedett.

Az álmaim 95%-ában megjelenik egy brutális gyilkos, aki halálig kínozza az áldozatát (úgy, mint pl.: a Fûrész v. Texasi láncfûrészes címû filmben), ezt én "elbújva" látom, de mindig észrevesz és elkezd üldözni és megakar ölni.Gyakran elõfordul, hogy sikerül bántania (pl.:levágja a lábujjamat) vagy halálosan megsebeznie (pl.:eltöri a gerincemet hogy ne tudjak elfutni).Ezek az álmok mindig úgy végzõdnek,hogy sarokba szorít...Ezekben a rémálmokban nagyon félek és elõfordul,hogy ébredés után is megmarad ez az érzés.

Ha tényleg léteznek jósálmok, ha álmunkban tényleg látjuk a jövõt, vajon megakadályozhatjuk-e a katasztrófákat, bûntényeket és tragédiákat? (Mint a Prekogok S. Spielberg Különvéleményében)

A '60-as években az angol pszichiáter, John Barker megalapította a Központi Elõérzet Hivatalt, hogy megpróbáljon választ találni erre a kérdésre. HArminc évnyi aktív kutatás után esetek és bizonyítékok ezreit gyûjtötte össze, de kiderült az is, hogy a jósálmok csak a nagyon közeli jövõt látják.

Igen ám, de mi van akkor, ha olyan eseményt álmodunk meg kristálytiszta pontossággal, amit senki, de senki nem láthatott elõre, aminek bekövetkeztére semmilyen jel nem utalt?

Vegyük például az egyik ismerõsöm esetét. Azt mesélte el, hogy lerobbant a kocsija, szerelõhöz vitte, akit megkért arra, hogy küldje el neki minél hamarabb a számlát, amint felszámolta a szükséges összeget. Aznap ékszaka azt álmodta, hogy valami elborzasztó összeg állt a számlán. Amikor felébredt, elmesélte az asszonynak is.

Nem egy közeli ismerõsöm számolt már be arról, hogy megálmodott valamit, ami azután be is következett. Vajon tényleg lehetséges, hogy álmunkban akár a jövõ eseményeibe is bepillantást nyerhetünk? 

Ezek az álmok egészen mások, mint a "rendes" álmaink. Nem szimbólumokban beszélnek, nem kell õket megfejteni sem. Az ismerõseim azt monsták, ezek az álmok annyira valóságosak, annyira intenzívek, annyira olyanok voltak, mint az igazi, rideg  valóság. Olyan volt, mintha ébren lettek volna.

Egészen kicsike vagyok. Kicsi a kezem, kicsi a lábam, a testem és érzem, hogy parányi a lelkem is. Magas, fölém görbülõ fal húzódik mellett, minden sötétbarna. A sarkok szakdtak, a kép közepe egy kicsit ki van égve, de mindenképpen sérült. Amilyen kicsike vagyok olyan érzékeny. Nagyon hangos minden köröttem. Kiabálást, veszekedést hallok, felnõttek, igazi emberek veszekszenek. Én ordításnak hallom. Minden, amit érzékelek nagyon intenzív. Aztán a fal növekedni kezd, még magasabbra emelkedik, minden visszhangzik a veszekedéstõl.

Ki más érthetné meg a legjobban az álmaink, a "titkos énünk" üzenetét, ha nem mi magunk?

Általunk teremthetünk kapcsolatot saját énünkkel, elfojtott érzéseinkkel, titkos vágyainkkal és ábrándjainkkal, segítségükkel megemészthetjük az ébrenlétben feldolgozhatatlan élményeket, találkozhatunk elveszített szeretteinkkel, beteljesíthetjük plátói szerelmünket....

Azt mondják, mindig álmodunk, akkor is, ha nem emlékszünk rá.

Álmaink megfejtéséhez tehát a legfontosabb, hogy emlékezünk rájuk, hogy erõfeszítéseket együnk értük!

  Az antik birodalmakban, Egyiptomban, Asszíriában, az ókori Görögországban és a Római Birodalomban az álmokat nagyon megbecsülték, hiszen az álmok a jövõbe engedtek bepillantást nyerni, vagy egy betegség gyógyításának receptjét írták fel a tudósoknak.

Az Ótestamentumban is találni utalásokat arra, hogy az alvás utolsó óráiban megjelenõ képek a jövõt jósolták meg az álmodónak.

A népszerû babonák az álmokban jeleket láttak, ártó, vagy üdvös jeleket, de lényegében minden korban a jövõ igyekeztek megfejteni az álmok értelmezése által.