Már régóta terveztem, hogy kiírom magamból, na de most végre... Csak elmesélnék egy sztorit, miként lehet legyőzni egy rémálmot. Nekem sikerült.
Gyerekként történt velem az eset, lehettem úgy 6-8 éves, és a kezdetére ugyan nem emlékszem, de volt egy visszatérő álmom. A környéken sétáltam, a lakótelepen, ahol felnőttem, és egyszercsak valahonnan, szinte a semmiből előkeveredett egy német juhász. Nagyon megrémisztett, mert bár nem mutatta, én éreztem, hogy meg akar harapni. Rohanni kezdtem, ahogy bírtam, de mintha egy láthatatlan erő kerített volna hatalmába, önkéntelenül lelassultam, és egy hang nem jött ki a torkomon. Megfordultam, a kutya rohan felém, és végül nem tudok már védekezni, így belém mar..
Annyiszor fordult elő ez az álom, hogy egy idő után már tudtam: ha a lakótelepen találom magam, akkor elő fog tűnni a gonosz dög. A tudatosság egyre elevenebb lett bennem, annyira, míg egyszer észre nem vettem (mondom, mindez gyerekként történt): egy álomban vagyok. Tisztában voltam vele, hogy az ágyamban fekszem, és nem valós az, ami történik.
Nem tudom, mennyire gyakori az ilyen, mindenesetre a legközelebbi adandó alkalommal, amikor rámtámadt a bestia, nem menekültem: tudtam, hogy nem kerülhetem el a sztori végét, a harapást. Jött is, mart is, én pedig soha ekkora fájdalmat nem éreztem - viszont utána, láss csodát, már nem jelentkezett újra az álom.
Talán mindez alkalmazható a való életre is...?
Kapcsolódó bejegyzések:
Mit tehetünk, ha a gyereknek rémálmai vannak?
Nyomasztó álmok, lelki traumák 1. rész
Nyomasztó álmok, lelki traumák 2. rész
Éjszaka rémálmok nélkül