Álmunkban néha előfordul, hogy elveszítjük egyik vagy másik szülőnket.
Haláluk álmunkban is fáj - ez az egészséges, természetes leválás fájdalma, amit ébren, a valóságban valamiért nem tudunk, vagy nem akarunk megtenni.
Hláltlannak éreznénk magunkat, ha végül hálátlanul "magukra hagynánk" szerető szüleinket, akik feláldozták életüket a mi boldogságunkért.
Ám a természet rendje az élet továbbadása, és ha ennek szüleink rabságban tartó szeretete, vagy a mi félelmeink miatti túlzott kötődésünk ellene szegül, az bizony nem hagyja magát megbosszulatlanul.
Emberi kapcsolataink megromlanak, míg mig engedelmességből továbbrea is szorosan kötődünk szüleinkhez, de álmunkban fellázadunk, és eltemetjük a szülő-gyerek kapcsolatot.
A bonyolult, vagy sérült kapcsolatok megnehezítik a leválást, de ami nehéz, nem lehetetlen!
A változás fájdalommal jár, de a természet rendjét, hívó szavát kell követnünk, hogy nyugtak legyenek álmaink.
A szülő halála álmunkban nem csak a fizikai leszakadás képtelenségét jelentheti. Hiába élünk mértföldekre szüleinktől, ha érzelmileg még mindig túlzottan függünk tőlük. Ha valamelyik szülőnk halálával álmodunk, érdemes a köztünk lévő kapcsolatot minél őszintébben tisztázni - önmagunkkal!
Viszont ijedségre semmi ok, az ilyen álmok nem a jövőt jósolják meg, nem kell életünk hátralévő részét rettegésben töltenünk, várva, hogy édesapánkra vagy édesanyánkra lecsapjon a végzet...!
Kapcsolódó bejegyzések:
Mit tehetünk, ha a gyereknek rémálmai vannak?
Más nem válthatja valóra az álmaidat!
Mit jelentenek az álmaink?
Fejtsd meg az álmaid