Igen ám, de mi van akkor, ha olyan eseményt álmodunk meg kristálytiszta pontossággal, amit senki, de senki nem láthatott előre, aminek bekövetkeztére semmilyen jel nem utalt?

Vegyük például az egyik ismerősöm esetét. Azt mesélte el, hogy lerobbant a kocsija, szerelőhöz vitte, akit megkért arra, hogy küldje el neki minél hamarabb a számlát, amint felszámolta a szükséges összeget. Aznap ékszaka azt álmodta, hogy valami elborzasztó összeg állt a számlán. Amikor felébredt, elmesélte az asszonynak is. A következő héten nem érkezett meg a számla, az autószerelőnek nem volt ideje átnézni a kocsit.  De rá egy hétre felhívta, és bemondta az összeget. Annyi volt.

Nos, itt meg is áll a tudattalan logika tudománya, nem igaz?

Ezek az álmok is a tudósok laboratóriumában végezték. Ezernyi hasonló, spontán előforduló esetet vizsgáltak meg, tudományos bizonyítékokat szerettek volna lelkóni a rejtély nyitjára. De ehhez az kellett volna, hogy képesek legyenek előidézni spontán jósálmokat. Jó negyven évet el is szöszöltek, mire sikerült kellő mennyiségű álmot összegyűjteniük. 

A leghíresebb kísérlet a 70-es évek derekán zajlott, egy bizonyos Montague Ullman doktor, a New York-i Maimonides kórház pszichiátriai részlegének tudományos vezetésével.

Az eljárás lényege az volt, hogy amíg egy önként jelentkező, elektro enkefalográfra csatolt orvostanhallgató aludta békés álmot egy hangszigetelt helyiségben, egy szíkértő leste a jeleket, az alvás különböző fázisaiban produkált agyhullámait.

Amikor megjelentek az álom jelei (mert van ilyen!), hagyta tíz percig álmodni, majd felébresztette, az ember pedig elmesélte, amit látott. Egész éjszaka jegyzetelték az álmait. A következő napon egy másik kísérletvezető mentálisan küldött egy képet, egy számítógép által véletlenszerűen kisorsolt jelenetet a fiúnak. Ha az előző éjszaka lejegyzetelt álmok valamelyike tartlamazta a képet, akkor azt a ténymegállapítást hozták, hogy az az álom bizony jósálom volt. Rengeteg megdöbbentően pozitív eredény született.

És itt lép be a képbe a kvantumfizika.

A kvantumfizika tulajdonképpen az időt, az idő létét teszi nagy-nagy kérdőjelek közé. (Tudjátok, nem létezik jövő, csak párhuzamos valóságok léteznek, és a választásaink)

Ha a jósálmok tényleg azok, amik, azaz információk a jövőről, a létezésük porrá zúzza a lineáris tér-idő kontinuumról kialakított elképzelést. (Nem mellesleg ez annak a bizonyos "titoknak" is a nyitja. Fizika, kvantumokban mérve, ilyen pofonegyszerű az egész:)

A kvantumfizika - vagyis a szubatomikus partikulák tanulmányozása - amúgy is alaposan összezavarta az Univerzum működését, és a tudat működését illető eddigi hiedelmeinket. Főként azóta a bizonyos 1982-es nap óta, amikor is egy francia fizikus, Alain Aspect bebizonyította, hogy az információ utazást tehet két részecskew közt, mégpedig a fénysebességnél is gyorsabban, így fordítva meg az időt. Azóta kutatók ezrei próbálják megfejteni a rejtélyt, de egy biztos: ez tény. Mert mindnyájan ugyanarra az eredményre jutottak: az általunk megváltoztathatatlannak, állandónak és folyamatosnak tartott idő, mely elkerülhetetlenül telik a napok egymásutániságával, nem az egyetlen formája, természete az univerzumban létező időknek!

Vagyis nincs jövő, csak párhuzamos jelenek, és a választás. De ez már a Titkos tanok iskolája;)