Akár élénk, színes álmaink vannak, akár évek telnek el anélkül, hogy akár egyiküket is fel tudjuk idézni, életünkben legalább néhányszor mindnyájunkkal előfordult, hogy ébredés után úgy éreztük: valamilyen üzenete van a számunkra. Akkor is, ha csak töredékeiben rémlett, vagy ha jóllehet világosan emlékeztünk rá, olyan logikátlan, kusza a volt a cselekménye, hogy még a legjobb indulattal sem tudtunk semmi értelmeset kihámozni belőle. Mégis, álmaink akár egész aznapi közérzetünket meghatározhatják. Tartalmuktól, érzelmi töltetüktől függően felvidulunk tőle, vagy épp ellenkezőleg: akkor is kedvünket szeghetik, ha egyébként semmi okunk lógatni az orrunkat.

Nem véletlenül. A maguk módján álmaink ugyanolyan találó helyzetjelentést adnak testi-lelki közérzetünkről, valós igényeinkről, szükségleteinkről, kapcsolatainkról, közelebbi – távolabbi kilátásainkról, lehetőségeinkről és nehézségeinkről, mint amilyeneket ébrenlétünkben szerzünk. Mi több, nemritkán sokkal találóbb tényeket közölnek, mint amilyeneket intellektusunk közvetitésével szerzünk, máskor pedig fontos adalékokkal egészítik ki ezeket. Így aztán, ha egy problémás élethelyzetben szokatlanul élénk álmainkkal párhuzamosan úgy érezzük, karnyújtásnyira vagyunk a megoldástól, csak épp nem látjuk a fáktól az erdőt, talán nem is tévedtünk akkorát.

Meglehet, párnánk alatt őrizzük a helyzet kulcsát, csupán az a gond, hogy ennek nem is vagyunk tudatában, vagy pedig fogalmunk sincs, mi módon lehetne használni. A probléma, ha úgy tetszik, civilizációs betegség, hiszen az ókori, középkori ember, a természeti népek még nagy becsben tartották álmaikat és ösztönösen jól kezelték őket. A keleti kultúrkörben mindmáig nagy hagyománya van a velük való munkának: gondoljunk csak az indo tibeti álom jóga gyakorlatokra. Még az olyan racionális beállítottságú emberek is, mint Kekule hasznát vették ezeknek a különös, képes üzeneteknek. Ó a benzolmolekula szerkezetét álmodta meg, Einstein a relativitás elmélet kidolgozásához jutott ily módon nélkülözhetetlen adalékokhoz, Tolkien pedig nem csupán a Gyűrúk urát, hanem más könyveit is álomanyagából állitotta össze. De nemcsak a lángelmék merithetnek személyiségünknek ebből a titokzatos tartományából, hanem mi, átlagemberek is.

Bár az elmélyültebb álommunka  többnyire külső útmutatást (pl. pszichoterápiát vagy egy hiteles álomjóga – gyakorló irányítását) igényel, az alapokat “házilag” is elsajátíthatjuk. Már az ilyen szárnypróbálgatásnak is gyógyító hatása lehet a szó szoros értelmében – nem véletlenül nevezte a tibeti hagyomány álomkincsnek így hozzáférhetővé váló belső készleteinket. A nyugati pszichológia álláspontja szerint tudattalanunk leghétköznapibb módon álmokban, hangulatokban, érzelmekben, vagy testi tünetekben, betegségekben, rokon-és ellenszenvekben, valamihez való vonzódásokban és más tárgyak eltaszításában fejezi ki magát. Nyelve nem racionális, verbális, hanem képszerű, leginkább a mesékéhez, mítoszokéhoz vagy ezek képi megjelenítéséhez, ikonográfiájához hasonló, jelképes nyelv. Éjszakánként belső tartományaink, ösztönszféránk szimbólumok által kommunikálnak velünk.

Megértve álmaink jelképrendszerét, képi nyelvüket fokozatosan sikerülhet lefordítani hétköznapi valóságunk dialektusára. Ez különösen azokban a helyzetekben hasznos, melyekben elakadtunk, egy élethelyzetre látszólag csak két egyformán rossz megoldás kínálkozik, harmadik út pedig nincs a láthatáron. Természetesen az ellentéteknek nem kell ennyire kiéleződniük: meglehet, „mindössze” egyre fogy lendületünk, elveszítjük érdeklődésünket, életterünk beszűkül, úgy érezzük, valami hiányzik, de nem tudjuk megmondani mi az . Élhetjük azonban életünk egyik legproblémamentesebb korszakát is, amikor bőven jut időnk eltöprengeni magunkon, és felismerjük: sokkal többet is ki tudnánk hozni magunkból mostani formánknál. Csak épp nem világos, mi módon is lássunk hozzá.

Vezessünk álomnaplót

Álmaink nagyon-nagyon illékonyak: ébredésünk után néhány perccel már alig  emlékszünk rájuk. Ezért az álomnapló az eredményes álommunka alapkelléke. Legcélszerűbb közvetlenül ébredésünk után papírra vetnünk őket, ugyanis minél később kerítünk erre sort, annál pontatlanabbul emlékszünk rájuk. Akkor is így van ez, ha úgy tartjuk, mi napok múlva is világosan emlékszünk egy-egy fontosabb álmunkra. Könnyen meggyőződhetünk mennyire csalóka emlékezetünk, ha kísérletképpen először ébredéskor jegyezzük le álmunkat, majd másodszor is megtesszük, néhány órával vagy nappal később.

A jobb felidézhetőség kedvéért célszerű először azokat a címszavakat papírra vetnünk, melyekrről a későbbiekben könnyen beugrik a cselekmény. Mindig jelen időben fogalmazzunk, ne csak a dátumot, hanem lehetőleg ébredésünk pontos idejét is rögzítsük, álmainknak pedig adjunk címet. Így részben könnyebb lesz előkeresnünk őket a későbbiekben, másfelől máris megtettük az első lépést mondanivalójuk összefoglalása felé.

Írás közben feledkezzünk meg gátlásainkról, előítéleteinkről, esztétikai szempontjainkról. Legyünk őszinték, akkor is - sőt csak akkor igazán, ha nem éppen hízelgő, kínos, ijesztő vagy fájdalmas tartalmakat kell rögzítenünk. Ez a fázis még messze nem az ítélet alkotás helye, ezért mi magunk is törekedjünk tárgyilagosságra. Ne minősítsünk, ne bíráljunk, csak jegyezzük le a cselekményt.

Utólag azonban mindenképpen érdemes kitérnünk arra, milyen érzések kísérték ébredésünket, érzelmi állapotunkat (öröm, félelem, feldobottság, közöny stb) éppen úgy feltüntetve, mint esetleges fizikai érzeteinket (izzadás, nyomás valamelyik testrészben, felajzottság,stb.). Ugyanennyire lényeges említést tennünk az előző nap eseményeiről, a bennünket foglalkozató témákról is. Különosen akkor fontos erre sort kerítenünk, ha épp belekezdtünk valamibe ( vállalkozás, munka, terápia, tanulmányok, stb), lezártuk életünknek egy szakaszát, megismerkedtünk valakivel vagy vmilyen más szempontból jelentős, vagy legalábbis szokatlan dolgot tapasztaltunk.

Kis álmok és Nagy Álmok

Ha elég kitartóak vagyunk – azaz legalább hat heten, még jobb, ha több hónapon – vagy akár egész további életünkben – vezetjük naplónkat, hamarosan feltűnik néhány sajátosság. Előszöris az, hogy vannak teljesen átlagos, az előző nap eseményeit vagy a bennünket épp foglalkoztató csip-csup ügyeket feldolgozó álmaink, melyekre már ébredéskor sem emlékszünk igazán jól, rövidesen meg teljesen kiröppennek a fejünkből.

Valamivel ritkábban, de azért jó néhányszor életünk folyamán aztán olyan álmokból is részesülhetünk, melyek szokatlanul erős érzelmi reakciókat váltanak ki belőlünk. Olykor kellemes vagy kellemetlen fizikai érzetekkel ébredünk belőlük, színesebbek hétköznapi társaiknál, nem egyszer  fényeffektusok hatják át őket. Szereplőik is sokkal ismerősebbek a mesékből, mint hétköznapjainkból: törpék, tündérek, sárkányok, bölcs öregemberek és gonosz boszorkák, beszélő állatok, elvarázsolt erdő, lovagvárak és más letűnt vagy sosem volt korok emlékei, esetleg sci-fi alakok és még ki tudja mi minden kerül elő bennük.

  Ezekre az álmokra aztán nagyon sokáig emlékszünk, némelyikükre egész életünkben. Akár tudatában vagyunk, akár nem, egész sorsunkra hatással vannak, előre vetítik vagy még inkább szimbólikus összefoglalót adnak róla. És ez így is van rendjén, hiszen ezek az álmok személyiségünk legősibb rétegeiből jönnek, az emberiség közös tapasztalatának varázsbarlangjából, a biológiai léthez, a növényekével, állatokéval közös vegetatív szférához kötődő ösztönbázisunk mélységeiből. A pszichológia kollektív tudattalannak nevezi ezt a tartományt, ha pedig fizikailag is meg akarjuk határozni származási helyüket, valahol zsigereink mélyén, agyunk legrégibb, még a hüllőkkel is közös zugában, a limbikus rendszerben kell keresgélnünk.

Ezeket a biológiai létünket és kifinomultabb lelki tartományainkat egyaránt irányító erőket leginkább ebben az intenzív érzelmeket, olykor energetikai folyamatokat, fizikai érzeteket is kiváltó képes formában érzékeljük, nem pedig közvetlenül – ahogy magát az elektromos áramot sem látjuk, de ha felkapcsoljuk a villanyt, észleljük a fényt ill. érzékelhetjük az általa kiváltott hőt is. Nem csoda tehát, hogy ilyenfajta álmok gyakoribbak különleges sorshelyzetekben, olyan időkben amikor apait anyait bele kell adnunk, hogy megtaláljuk a megoldást – mint hétköznapi körülményeink között. Ugyanennyire gyakoriak fajunkra, ill. más élőlényekre is jellemző biológiai átmenetek idején: gyerekkorból a kamaszkorba, majd felnőtté, esetleg férjjé- feleséggé, szülővé válva, aztán a középkorúságból az öregkorba, végül meg az azon is túl vezető életszakasz idején.

Hétköznapi és ún. Nagy Álmaink sajátos, csak a mi ösztönstruktúránkra, beállítottságunkra jellemző stílusban, ritmusban követik egymást. Hol rendszeresen felbukkannak, esetenként makacsul ismétlődve – máskor meg teljesen eltűnnek, hol pedig csak motívumaik ismétlődnek apró változásokkal, érzelmi töltettel. Meglehet, az a téma, amit évekkel ezelőtt ijesztőnek találtunk, fokozatosan megszelídül, végül kifejezetten kellemessé vagy érzelmileg közömbössé válva. Időnként sokat, intenzíven álmodunk, máskor hónapokon át alig emlékszünk valamire, aztán megint csak visszatérünk velünk született álmodási ritmusunkhoz.

Szimbólumaink értelmezése

Bár kisebb álmaink szerepét sem szabad lebecsülni, a Nagy Álmok jelentősebb átalakító erővel bírnak. A szó szoros értelmében utat mutathatnak (akárcsak a bennük és a mesékben szereplő segítőkész állatok, bölcs öregek, jó tündérek, varázslók és a bűvös tárgyak, melyekkel megajándékoznak bennünket) hiszen zsigereink, ösztöneink, biológiai létünk bölcsessége siet segítségünkre olyankor, amikor intellektusunk, racionális kiindulópontunk nem találja a kiutat. A vallások világszerte istenekként, szellemekként és más természetfeletti lényekként ismerték ezeket az ösztön energiákat, a jungiánus pszichológia archetípusokként tartja őket számon. Bármelyik álláspontot fogadjuk is el, jó, ha minél behatóbban megismerkedünk velük, ugyanis kezdettől fogva kulcsszerepet játszanak majd álommunkákban.

Amennyiben eredményesen akarunk foglalkozni velük, sürgősen felejtsük el az álmoskönyveket, ill. azokat az ún. hivatásos álomfejtőket, látókat is, akik „darabszámban” értelmeznék álmainkat. Éjszakai világunk szimbólumnyelvét meg lehet, és meg is kell érteni – de ebben maga az álmodó a legilletékesebb, a munka pedig akár több évet is igénybe vehet.

Hiszen tény, hogy az olyan jelképek, mint a hegy, gömb, kígyó, sárkány, tó, barlang, kard, vár, stb. részei az emberiség közös tapasztalati tartományának, ugyanakkor megítélésük nemcsak kultúrkörönként, de személyenként is változó. Míg pl. a sárkány a nyugati, keresztény hátterű kultúrában a lovagok ellenlábasa, a káosz, a gonosz megtestesítője, keleten – pl. Kínában a teremtő erő, alkotókészség, ösztönök, őserők, férfiasság szimbóluma. Ugyanez a jelkép egyénenként is eltérő jelenléttel bírhat. Én például gyerekkoromban kimondottan butának tartottam a királylányokat, akik azért búslakodtak, mert elrabolta őket egy sárkány. Egy királyfi olyan átlagos volt, mondhatni unalmas: mindig ugyanazok a paloták, udvari ceremóniák… Mennyivel izgalmasabb lehet az élet egy merőben ismeretlen birodalmakba bejáratos sárkány oldalán! - ábrándozgattam.

Ha értékelhető ismereteket akarunk szerezni tehát a szimbólumokról, sokkal jobban tesszük, ha beszerzünk néhány szimbólumtárat. Az itthon hozzáférhető Szimbólumtár, Jelképtár kitűnő választás ebből a szempontból, akárcsak C.G. Jung, (aki pszichológusként nemcsak századunk lélektanára, hanem egész kultúránkra nagy hatást gyakorolt) és tanítványai: Az ember és szimbólumai című tanulmánykötete, vagy magyar fordítója, Bodrog Miklós írásai. Hosszabb távon érdemes, legalább alapszinten feleleveníteni mitológiai ismereteinket is, egyszersmind sose szégyelljük, ha visszatérünk kedvenc meséinkhez. A szintén Jung tanítvány Marie – Louise von Franz részben magyarul is hozzáférhető meseelemzései nem csak a szimbólumok világában segítenek eligazodni, de igen olvasmányosak is.

Ezzel párhuzamosan hozzuk létre saját, egyéni szimbólumtárunkat is, melyben, általános jelentésük mellett feltüntetjük, mit jelentenek számunkra az álmainkban megjelenő jelképek, motívumok. A sárkány példájánál megmaradva: mi is jut eszünkbe róla? Szerettük gyerekkorunkban vagy féltünk tőle? És most milyen érzésekkel viseltetünk iránta? Miért?

Mivel álmainkban nemcsak az élőlényeknek és a tárgyaknak, de a helyszíneknek, cselekedeteknek, eseményeknek is jelképes értelme van, hasonlóképpen vizsgálhatjuk a többi álomelemet is.

Szimbólumaink megmunkálása

Jóllehet már az is sokat segít, ha  felszínre engedjük és igyekszünk megérteni belső képeinket sokkal messzebbre jutunk, ha valamilyen kreatív formában beleszőjük őket hétköznapi életünkbe. Időnként – főleg alkotó foglalkozású embereknél, művészeknél vagy olyanoknál, akik nincsenek is tudatában alkotókészségüknek – maguk az álmok „súgnak” ennek mikéntjéről.

Nemcsak Chagallal, Dalival, hanem szinte mindnyájunkkal előfordul pl., hogy könnyebb lerajzolnunk, mint elmondanunk egy álmot, vagy egy virág, díszítő motívum, állat, stb. annyira plasztikus formában jelenik meg, hogy késztetést érzünk lerajzolására. Ne engedjük, hogy előítéleteink, gátlásaink megzavarjanak bennünket. Nem baj, ha tudomásunk szerint nem vagyunk tehetségesek, nem rendelkezünk képzőművészeti képzettséggel, csak lássunk munkához.

Minden alakzatot érdemes ily módon is megközelítenünk, ha késztetést érzünk rá. Azokat a motívumokat azonban, melyek különösen megragadtak érzelmileg, álmunkban erőt, energiát, optimizmust merítettünk látványukból, érdemes a tőlünk telhető legaprólékosabb részletességgel megjelenítenünk. Hasonlóképpen tehetünk a valamilyen segítséget, megoldást nyújtó álomalakokkal, helyszínekkel, épületekkel, ahol jól éreztük magunkat, varázseszközökkel, talizmánokkal, melyekkel sikeresen védekeztünk, a szívünknek egyszerűen csak kedves szereplőkkel: pl. egy gyerekkel, virággal, állatkával, stb. Készíthetünk egészen apró álomkártyát, amit napközben magunkkal hordunk, kisebb-nagyobb képet, amelyet akár szobánk falára is kiakaszthatunk, hogy folyamatosan a látóterünkben legyen, főleg ha valamilyen kedvező változással állt kapcsolatban.

Természetesen, ha végképp hadilábon állunk a rajzolással, más, alkatunkhoz közelebb álló kifejezési formát is választhatunk számukra. Egy volt osztálytársnőm pl. addig álmodott szebbnél szebb ruhákról, míg meg nem tanult szabni-varrni. Később az egész iskola irigyelte különleges holmiiért. Ismerek keramikust, tűzzománc-készítőt, akiket szintén álmaik inspirálnak, egy, már sok éve  kung-fuzó fiú pedig napközben azokat a formagyakorlatokat végzi, melyeket álmában gyakorolt. Egy barátnőm ébrenlétében is elkészíti azokat az ínyencfalatokat, amelyekkel álmodott, mások versbe szedik az éjszaka hallott rigmusokat, novellát kerekítenek a fura történetekből, esetleg eltáncolják – elzenélik őket. 

Bármelyik megoldást válasszuk is, éjszakánként újra meg újra találkozni fogunk az ily módon konkrét, értékes formát kapott motívummal. Álmaink letisztulnak, egyre biztatóbbá válnak és ezzel párhuzamosan ébrenlétünkben is kimozdulunk a holtpontról. Igen gyakran az említett foglalatosságok közben – vagy ezek hatására értjük, érezzük meg, milyen változtatásokat követel tőlünk sorsunk, miféle új irányba kell elindulnunk és megfelelő belső energiák szabadulnak fel megvalósításukhoz. Fokozatosan eltűnik az blokk ami eddig megmagyarázhatatlan módon, „átokszerűen”fékezte lendületünket, visszanyerjük életerőnket, cselekvőképességünket.

 Támadhatnak olyan meglátásaink, ötleteink is, melyek korábban eszünkbe sem jutottak volna, és a kínzó, látszólag teljesen kezelhetetlen élethelyzetek vagy spontánul enyhülnek, vagy mi tudunk beavatkozni az eddigieknél sokkal újszerűbben, hatékonyabban. Ha pedig nem áll hatalmunkban változtatni rajtuk, teherbíró képességünk nő, jobban tudjuk kezelni a nyomást, stresszt. Olyannyira, hogy megtörténhet: egyre kevesebb késztetést érzünk arra, hogy korábbi módszereinkkel enyhítsünk feszültségünkön – mondjuk rágyújtsunk vagy leigyuk magunkat a sárga földig. Ily módon lépésről lépésre, anélkül, hogy az elvonási tünetek túlságosan meggyötörnének bennünket, akár azoktól a függőségektől is megszabadulhatunk, melyek ellen akár évek óta vívtunk szélmalomharcot, esetleg más, spontán gyógyulási folyamatok is elindulhatnak.

Kiss Katalin

www. astroconsult. hu

Az alábbi könyvekből egyedül is megtanulhat  dolgozni álmaival.

Bodrog Miklós : Álmaink barlangvilága

Rövid, olvasmányos, igényes munka az álomfolyamatokról, álmok szimbólikájáról, értelmezésükről.

Günther Feyler: Az útmutató álom

Rövid bevezető a gyakorlati álommunkába. Külön erénye, hogy az álomban, ébredés után jelentkező testérzeteket is  tárgyalja, megtanit, hogyan használhatjuk fel zsigeri impulzusaink üzeneteit az álmok értelmezéséhez.

Rövid, olvasmányos, igényes munka az álomfolyamatokról, álmok szimbólikájáról, értelmezésükről.

Jill Morris: Álomfejtés

Hasonló Feylerhez, de átfogóbb

Robert Moss: Tudatos álmodás

Részletes anyag arról, hogyan kezeljük álmainkat a gyakorlatban. Kicsit itt – ott elszállt, de még mindig a legjobbak közt van ebben a műfajban.

AZ ÁLMOK ÚTJÁN
MarieLouise von Franz beszélgetései Frasere Boával az álomértelmezésről

C.G.Jung és tanitványai: Az ember és szimbólumai

Alapkönyv tudattalanunk, álmaink szimbólumnyelvének megismeréséhez, afféle „nyelvtan”.

Szimbólumtár, Jelképtár

Míg az álmoskönyvek 99% kommersz ostobaságokat ir az álmok szimbólikájáról, itt azokról az egyetemes jelképekről olvashatunk részletes, igényes ismertetőt, amelyek álmainkban is előfordulnak.

Jankovics Marcell szimbólumokkal foglalkozó összes könyve

Kiss Kati

www.astroconsult.hu

Megjelent: 2010 február Dívány

(2009. szeptember – 2010 július között publikáltam a lapban)