Néhány napja különös álmom volt,  nagyon jól emlékeztem rá mikor fölkeltem.

Egy vasútállomáson kezdődött. Vonatra akartam szállni, de nem volt nálam jegy. Ezért a szüleim azt mondták hogy kapaszkodjak a vonat ablakába, de ne szálljak föl a vonatra, nehogy elkapjon az amúgy kedves néger ellenőr.  Mikor elindult, többször is majdnem leestem. Végül sikerült ledobnia a vonatnak és kis híján lezuhantam egy szakadékba, de sikerült felhúznom magam, a peremén. Ekkor egy erdő övezte nagyvárosban találtam magamat. Mendegéltem a panelházak között, végül elértem egy furcsa sikátor szélét. Háttal álltam neki, körbenéztem és észrevettem a fák között a házamat. Nyomasztó, meleg idő volt, mint a rémálmaimban szokott lenni. És megszólalt egy rejtélyes hang,  ami szó szerint, ezt mondta: " No, érdemes volt vonatra szállni! Egy légyfingnyire vagy a házadtól!,, . Bementem a sikátorba, mászkáltam egy darabig, de hirtelen nagy robbanás tört ki mögöttem, megfordultam. Egy démoni szörnyeteg állt előttem. Alacsony volt, óriási, dagadt zöld fejjel.. Nagy, ravasz kígyószemei, tágas orrlikai, kis bajusza és hátranyalt fekete haja. Úgy rémlik hogy nyakkendő is volt rajta. Kezet fogott velem. Azt mondta hogy a neve Nikolaj, a ”Furcsa-Csatornából,, jött és felmutatott egy szerződést, amelyben az állt hogy miként fog megkínozni és átverni. Erre elkezdett üldözni a sikátorban. Bombákat dobált rám, kergetett. Néha megállt és találóskérdéseket adott fel nekem, de egyet sem tudtam megválaszolni. Kinevetett, esetenként fenékbe rúgott. Végül nagyon éhesnek éreztem magam és kicsúszott a számon. Nikolaj meghallotta ezt és nyitott egy apró éttermet, rögtön ott termettem. Éjszaka volt. Ott állt Nikolaj a pult mögött, és mondta hogy válasszak valami ételt a polcról. Csak széttrancsírozott sütemények voltak rajta. Választottam egyet, ami mellett egy kis, fehér tábla állt. Levette a polcról, megköszörülte a torkát majd megfordította a táblát, az állt rajta hogy 40.000 Ft. Már dühös voltam. Tartotta a markát. Ugyanakkor féltem is tőle, mondtam neki hogy mindjárt fizetek. Szerencsére, közben vendégek érkeztek az étterembe. Félrevonultam az ajtóba hogy kitaláljak valamit. Eszembe jutott hogy, mintha lenne nálam egy százezer forintos. Az ingemben kotorásztam, erre Nikoláj szerződését húztam elő. Feltűnt benne egy sor, hogy: Csak azzal szabad kiszúrni, akin mackónadrág van. Éppenséggel az volt rajtam. Gyorsan levettem magamról, nagyon megörültem és visszarohantam alsógatyában. A vendégek kiröhögtek, de Nikolaj nem, ő letört volt amiért túljártam az eszén. Leült az asztalhoz. Mondta hogy egyek amit akarok, mert valójában ingyen van. Közben ő sajnáltatta magát hogy, ő bezzeg csak száraz kenyeret eszik. De nem volt semmi a pulton. Hátranéztem és láttam hogy éppen a süteményeket zabálja. Bosszúsan kiragadtam a kezéből egyet. Erre alattomosan felmordult. Ezt nagyon megjegyeztem. Azt mondta: "Ezért még bosszút állok! Egy másik álomban! A Furcsa-Csatorna álomban!,,.

Ezzel véget ért az álmom. Amikor felkeltem leírtam az egészet. Ritkán emlékszek ennyire vissza. De van bármi értelme?