Mostanában furcsa álmaim vannak. Kezdenek visszatérni beléjük a rémálomszerű, nyomasztó elemek. Régen sok rémálmom volt. De a legkülönösebb bennük az hogy az álmaim végére már teljesen tisztában vagyok azzal hogy álmodom és rettentően élethűek, amikor felébredek mindig visszaemlékszem rájuk. Például néhány napja az álmomban a kezemet nézegettem és megjegyeztem, hogy hihetetlenül valószerű, tiszta és éles képet látok és kizárt hogy az én fejemből származik. Úgy gondoltam, hogy valami másik világba került a lelkem. Ma is ilyet álmodtam. Az elején meg voltam győződve hogy ez a valóság, de a közepétől tökéletesen tudatossá vált.

 

Úgy kezdődött az álmom hogy nappal volt és a nagymamámnál voltam és láttam az erkélyről hogy a ez egyik barátom aki nemrég agyrázkódást kapott mert véletlenül beverte a fejét, éppen egy fal peremén próbál kézen állni. Megpróbáltam szólni neki hogy nem biztos hogy jó ötlet mert szöges drótok vannak körülötte, de nem hallotta meg.Viszont semmi felelősséget nem érztem érte, inkább csak idegesítő volt hogy nem hallja, ezért be mentem a padlásra, ahol aludni szoktam ha a nagymamáméknál vagyok. Akkor rosszul lettem. Hullámzott a látásom vízszintesen és függőlegesen,hol összezsugorodtam, hol pedig megnőttem. Nagyon rossz érzés volt. Szóltam a nagymamámnak aki azt mondta hogy ez egy betegség és hozott valami bort egy kancsóban és mondta hogy ha megiszom jobban leszek odaadta és eltűnt. Megittam és elmúlt az a furcsa érzés. Leszaladtam hogy elmondjam a nagymamámnak. A fotelban aludt. Ekkor vált világossá hogy álmodom. Megkérdeztem nagyapámtól hogy jól van e a nagymamám. Mert nagyon gyanúsan nézett ki. Azt felelte hogy jól van csak alszik.

Még régen azt mondta nekem anyukám, hogy az álombéli figuráktól kérdezzem azt hogy: "Ki vagy te, és mit akarsz tőlem?,, és akkor kiderül hogy kicsodák is valójában. Akit ismerek az általában nem az akinek tűnik.

Feltettem ezt a kérdést a nagymamámnak tűnő alaknak. Fölemelte a fejét, gonoszul mosolygott és azt felelte hogy: Egy démon!. Elváltozott az arca, elszürkült és a szemei megnőttek, kígyószemekké változtak.

Mondtam neki hogy ha gonosz akkor tűnjön el és elkezdett halványodni. Megfordultam és láttam hogy nagyapám helyén egy dagadt sötétzöld fejű ember ül. Neki is feltettem azt a kérdést, hogy megtudjam kicsoda. Erre elkezdett gondolkozni. Ekkor betoppant a szobába még egy zöldfejű ember aki kopasz volt és borostás. Azt kiáltotta hogy ,,Megjöttem!". Tőle is megkérdeztem amit kell, erre ismét ott termett az a démon a hátam mögött aki a nagymamámnak adta ki magát az előbb majd felkacagott:

-Mindig csak ezt kérdezed?

- Tűnj végre el az álmomból! Mondtam, mire ő sötét alakká vált. Közel jött. Egyenesen az arcom előtt volt és nézett a hatalmas, izzó szemeivel. Éreztem hogy félelmet akar bennem kelteni, tömörült bennem az a nyomasztó érzés. Ez egy visszatérő jelenet a rémálmaimban, mikor ilyen módon küzdök meg egy démonnal, hogy farkasszemet nézek vele. Más álmaimban nagyobb hangsúly szokott lenni ezeken a párbajokon, sokkal félelmetesebbek is voltak ennél. Most azonban annyira a tudatomnál voltam hogy sikerült felülkerekednem.

- Jól van! jól van! Elmegyek.

- Károgta. Ekkor elhalványult és vissza sem jött. Megköszöntem neki hogy elment, aztán ismét a kopasz ember után érdeklődtem.

- Ki vagy te?

- Én a fia vagyok!

- Rámutatott a másik zöld fejűre. Tovább faggattam: Na jó de ki vagy te?

- Én gonosz vagyok!

- Mennyire?

- Mint egy sasmadár!

- Gondoltam, hogy akkor mégsem olyan gonosz. Ekkor egy filmszerűség zajlott le a fejemben. Szakállas emberek zuhantak le az égből és azt énekelék hogy: "És mint egy gerle! És mint egy vöcsök,,. És sorolgatták a madarakat. De én félbeszakítottam. Azt mondtam hogy nem pazarlom az álmomat ilyen démonokra akik csak föltartanak. Inkább szeretnék végre repülni benne. Mert az egyik barátom mesélte hogy az fantasztikus dolog. Kinyitottam az ablakot láttam hogy borús, esős idő volt, ami azt jelenti hogy nem rémálom. Megpróbáltam fölszállni, de nem jött össze. Leestem az udvarra, elindultam a fal felé, fölmásztam de láttam hogy ez nem is az a fal, hanem ez az udvar közepén volt. ,,Itt a valóságban nincs is fal! " Szóltam hangosan, majd fölnéztem az égre és kiabáltam az álomnak vagy annak aki irányítja azt. ( más álmomban is megpróbáltam beszélni vele): "Ne akarj megállítani, ugyanis már kezdelek kiismerni ám!,,. Felugrottam az igazi falra onnan a szomszéd háztetőre másztam. Közben csörömpölést hallottam.Gondoltam hogy biztos azért hallom mert az apám horkol a valóságban. Mondtam is, hogy "Apa ne horkolj mert felébredek!,, és kértem ezt az álomistent hogy hagy repüljek végre, hisz még soha nem repültem az álmomban! Sietni kezdtem mert féltem hogy felébredek. Végig futottam a háztetőn, és gyorsan leugrottam .Zuhanni kezdtem. Becsuktam a szememet és mikor kinyitottam repültem. Csodálatos érzés volt. Egy hirtelen gondolat futott át az agyamon: Vajon minden ember ezt érzi repülés közben? Épp csak egy kanyart tettem meg így hogy ne menjek neki az előttem lévő épületnek, de máris kezdtem zuhanni. Legfeljebb egy-két másodpercnyit repültem. Kitettem a kezem, hogy tompítsam az esést, de mielőtt leért volna a földre, vagy talán épp akkor amikor hozzáértem, mindent elöntött a fehérség, és felébredtem.

 

Az elmúlt napokban kezdtem ilyen tudatállapotban álmodni. Olyan mintha magasabb rangra kerültem volna az álmaim világában. De minden álmom elején megszendvedtem, vagy pedig tanultam azért hogy a végén elérjem ezt a tudatállapotot. Elképesztő érzés, vissza tudtam emlékezni a valóságra. Mintha egy kapu nyílt volna az elmémben a világok között. Talán ez nagy hülyeség, de lehet hogy valami álomvizsga lett vonla?

 

Például: tegnap előtt azt álmodtam hogy egy trúpusi szigeteken lévő városba voltam, az volt a feladatom hogy elmenjek egy nagyon kicsi épületbe, ahol elengedhetetlen volt hogy megjelenjek. Sokat vándoroltam oda, de egy kedves cigány kisfiú segített odaérni. Ott minden féle emberek bújkáltak, kínaiak, arabok, bennszülöttek, bohócok meg katonák és rengeteg kisgyerek. Nagyon megörültek nekem, mindenki üdvözölt. végül letérdeltek valami kis oltárhoz imádkozni. Kint nagy káosz volt, aranyruhás katonák lövöldöztek az utcán. Egyszer csak megláttam hogy űrlények közelednek, szörnyen ijesztőek voltak, de gondoltam hogy jószándékúak. De nem voltak azok. Bejöttek és ordibálni kezdtek, megkérdeztem hogy mit csináljak, a társaság vezetőjétől egy öregnénitől. Azt mondta: " Ne is törődj velük, csak arra vigyázz hogy el akarnak vinni magukkal!,,. Összekuporodtam, nem csináltam semmit. Ők viszont ordibáltak, aztán az egyik odajött hozzám és belém rúgott, megpróbáltak kivonszolni, de nem tudtak megmozdítani, ezért áramot vezettek belém. Senkit nem bántottak, csak engem. Végül az egyik a nyakamba szúrt, egy tűt, amitől lebénultam. Mindannyian ráncigáltak kifelé, de a jobb kezemmel sikerült elkapnom az ajtófélfát és nem tudtak kihurcolni, rúgdostak meg árammal csapdostak. Ekkor rámszólt az öregnéni hogy most már ne legyek tétlen. Gyorsan talpra álltam és az űrlények visítva elfutottak. Furcsán éreztem magamat a sok áramtól, de hirtelen elmúlt az az érzés. Mindenki ünnepelni kezdett. Majd nagy sötét kerekedett és a nénin kívűl mindenki eltűnt. Adott nekem egy kardot ami nagyon díszes volt, aranyból volt a nyele, és vörös volt a markolata, drágakövekkel volt kirakva. Állítólag Indiában készítették és Kínában befejezték. Nem tetszett nekem, túlságosan is giccses volt. Berontott egy aranykatona és rám támadt. Nem tudtam védekezni, mert a kard kicsúszótt a kezemből bármilyen erősen is szorítottam. Valahogy mégis sikerült győznöm. Elugrottam majd jól megszorítottam a fegyvert, megforgattam, beleadtam a testsúlyomat és egy nagy vágást ejtettem a melkasán. Az ajtóba kapaszkodott összeszorította a fogait majd eltűnt. Végre hősnek éreztem magam. Belecsúsztattam a kardom a hüvelyébe, de olyan súlyossá vált hogy lecsúszott a gatyám tőle ezért vissza adtam a kardot. Végül azt mondtam az öregnéninek hogy egyszer, a valódi világban talán beleírom a könyvembe valamilyen formában.

 

Utána azt álmodtam hogy Benkő Dániel tanítványa voltam és egy közértben vásárolt. Aztán meg kellett csinálnom mindenféle értelmetlen próbákat. Közülük csak egyre emlékszem, amikor az ágyam melletti fal bokorrá változott és egy hernyót kellett benne keresnem, ami kiderült hogy két méteres és kezei is voltak aztán átváltozott egy óriási skorpió és ászkaszerű fekete teremtménnyé nagy méregfullánkkal és póklábakkal. El kellett hogy kapjam. Ez volt az az álom aminek a végén a kezemet vizsgáltam.

 

Még egy álomra emlékszem ami amit a napokban álmodtam, de ez csak egy részlet, az egészre nem emlékszem pontosan. Egy nagyon öreg bácsi ült a patika ajtajában és az emberek pénzt tettek a kalapjába. Csak papírpénzt tíz-húszezreseket. És közben adogatta a pénzt a szegény embereknek, akik arra sétáltak. Leültem a bácsi mellé és kezet fogtam vele. Azt mondtam neki: " Örülök hogy megismerhetem, uram,,. Kicsit késöbb a bácsi meghalt és elterült a lépcsőkön. Kicsordult egy könnycsepp a szememből. És hirtelen egy oroszlánt láttam üvölteni. Fölriadtam, a valóságban mennydörgés volt.

 

Az volt a különös ezekben az álmokban, hogy a legnagyobb félelmeimmel néztem szembe bennük, végül pedig mindig megkaptam a jutalmam érte. Még soha sem éreztem magamat olyan nagyhatalmúnak álmomban mint legutóbb, amikor jutalomból repülhettem pár másodpercig. És soha nem is voltam annyira a tudatomnál. Olyan volt az egész mint egy vizsga hogy nagyobb rangot kapjak az álmaim világában. Legalábbis én így tudnám értelmezni ezt az álomsorozatot.

 

Elnézést, hogy egy kicsit hosszúra sikerült.