Szia Mónika!
Ha nemcsak álmodod esetleg, hanem valóságként éled meg, akkor nézz utána az alvásparalízisnek, pl. itt:
http://www.crescendo.hu/2006/10/05/hallucinaciok-alvasparalizis-kozben
Nem feltétlenül erről van szó, csak azért jutott eszembe, mert velem egyetlen egyszer fordult elő (31 éve, 5 éves koromban, de még most is emlékszem rá), és kiabálni akartam a testvéremnek, aki a szobában aludt, de egy hang sem jött ki a torkomon, mert ezek az izmok ernyedtek el. Ez nagy félelmet váltott ki, és csak felnőttként, az alvásparalízisról olvasva sikerült megértenem, hogy mi volt ez.

Valószínűnek tartom, hogy nem tudtad feldolgozni az elvesztését. Kiáltva keresed álmodban, de nem válaszol, mert már egy másik dimenzióban van, ezért kétségbe vagy esve - ez játszódik le álmodban. Fogadd részvétem, és kívánom, hogy el tudd fogadni ezt, amin nem tudunk változtatni! Olvass sokat erről, spirituális témákat (nem a halál katolikus megközelítését), és találd meg benne a Neked segítő megközelítést!
Üdv:
Andrea

Válasz

Kedves Mónika,
én úgy gondolom, talán nyomja még valami a lelked, amit nem tudtál vele megbeszélni, neki elmondani.. talán csak az, hogy mennyire szereted.. talán más... van valami, amit annyira elmondanál neki, de már nem tudod fizikai szinten közölni vele (vagy akár mással sem bizonyos dolgokat) - viszont azt tudnod kell, hogy álmodban felveheted vele a kapcsolatot!
Csak lépd át azt a tudatot, hogy fizikailag már nincs itt.. a lelke tovább él, és bármikor beszélgethetsz vele, álom, vagy meditáció során! Csak hívd őt az álomban, jelenítsd meg, és beszélgess el vele, akkor biztosan megkönnyebbül a lelked, és felszabadultabbak lesznek az álmaid.
Szeretettel: Anna

Válasz

Kedves Mónika!
Igaza van Noéminak, amit írt, hogy miért kellene elengedni akit szeretünk. Nekem is meghaltak a szüleim, férjem is egymás után rövid időn belül. Bizony sokszor volt úgy, hogy álmomban Anyukám hangjára ébredtem, s szólított,, s bizony elkéstem volna, ha nem ébreszt fel.Remélem lesz olyan álmod is, amikor kijön a hangod, s Apukád meghallja s segít, ha kell...

Válasz

köszönöm hogy irtál!

Előzmény

Válasz

Kedeves Mónika!

Akit nagyon szerettünk soha nem felejtjük el! Véleményem szerint ez az álmod magyarázata. Nagyon sok fórumban olvastam már ezt az "elengedés" fogalmat. Én ezzel személy szerint nem értek egyet. Miért kéne elengedni azt, akit szerettünk és még mindig szeretjük?
Sajnos az én édesapám a kislányom születése után 4 héttel váratlanul 2 perc alatt elment tőlünk, még elköszönni sem volt időnk egymástól. Ennek már 26 éve, de még mindig úgy érzem, lélekben velünk van és vigyáz, figyel ránk.
1986-ban nagymamám is eltávozott. Édesanyám 2005-ben követte őket, mind a mai napig vannak olyan álmaim nekem is, ahol együtt ebédel vasárnap az egész családunk. A halottaink velünk vannak ugyanúgy ebédelnek, beszélgetnek, mintha semmi sem történt volna! Annyira valóságos és szinte kézzelfogható a jelenlétük! Még a hangjukat is hallom.
Lehet, hogy amit írok ijesztőnek tűnik más számára, de részemre nem az, mindig sajnálom, hogy az ilyen kellemes álmoknak vége, hiszen újra köztük érezhetem magam.
Ezt csak azért írtam le, nem csak Te vagy az ilyen érzésekkel egyedül! Próbáld a magad előnyére fordítani az érzéseidet!

Válasz