Dr.Papp Lajos szivsebész,a Pécsi Tudomány Egyetem tanára,valamint PTEÁOK Szívgyógyászati Klinika igazgatója,Széchenyi és Magyar Örökség,Prima Primmissima-díjjal elismert tudósa,a Kómáról,szóló előadásának részletét teszem közzé!

"Egy hölgy olyan állapotban került egy Bpesti kórházba,hogy a vezető professzor-aki egyébként jó barátom és nagy tapasztalású ember,azt mondta róla,hogy nem érdemes megkísérelni a műtétet! A hölgy az eszméletlenség határán volt,kínlódott az életéért,de a fiatal orvos hitt abban hogy Én tudok és merek segíteni ebben! Amikor a beteggel találkoztam,ha homályosan is,de eszméleténél volt. Leletei alapján már nem szabadott volna élnie! Mindennek ellenére az élet levegője ott vibrált a beteg körül.Én csak egyet kérdeztem tőle;-hisz e abban hogy életben marad?Mondta,jelezte hogy igen! Abban a pillanatban eldöntöttem hogy megoperálom! A Műtét után nem tért magához,hat napig feküdt eszméletlenűl,lélegeztető gép tartotta életben!Ezt az állapotot nevezik Kómának! Én ennek ellenére minden nap odamentem,megfogtam a kezét,megsímogattam a fejét,és mivel nem akartam ,hogy a többi orvos kollégám megmosolyogjon,ezért egész halkan a fülébe súgtam ezeket a mondatokat;-Önnek élnie kell,értse meg van esélye,nem szabad föladnia,megígérte! A beteg hat nap múlva eszméletre tért,és egy hónap múlva a körülményekhez képest gyógyultan távozott! Ami döbbenetes,az most következik! A beteg azt mondta nekem,hogy köszöni a mondataimat! Elmondta percre pontosan,hogy kedden,szerdán,csütörtökön,pénteken mikor voltam nála,és miket súgtam a fülébe! Útólag leellenőriztem,valóban akkor voltam nála! Elmondta pontosan hogy szerdán 11óra 20perckor megállt ez és ez az orvos az ágyánál,és akkor őt halottnak nyílvánították! Azt mondta a hölgy;-"szerettem volna nekik oda szólni,hogy ne temessenek el,nem haltam meg!Nagyon rossz érzés volt,hogy nem tudtam velük szemben védekezni"! Ez a nő mindent elmondott;-"alig vártam hogy maga odajöjjön hozzám,és beszéljen az életről"! A beteg szemén a hat nap alatt végig egy nedves labdacs volt,nehogy a szemhártyája kiszáradjon! Nyílvánvaló hogy a szemével nem láthatott,a fülével nem hallhatott,ha nem valami mással,amiről mi nem tudunk,vagy nem ismer az orvostudomány,de ez nem jelenti azt hogy az nincs is! A nagyobb szívműtéteknél megállítjuk a beteg szivét,és gép pótolja a keringést és a szívműködést. Miután megoperáltuk a szivét,újra indítjuk. Az újraindítás számomra mindíg katartikus pillanat! Sokszor a betegek a szív újraindításának élményéről pontosan beszámolnak! Ez azért döbbenetes,mert arról az ídőszakról,amelyről ők beszámolnak,-nevezetesen a szív újraindításának élményéről,-"abban az állapotban ők,a tudomány mai álláspontja szerint,nem hogy nem érezhetnek semmit,de nem is élnek"! Kedves olvasók! Mikor idáig értek az olvasással szánjatok egy pár percet a gondolkodásra! Akiben még valamiféle kétely felmerűl,azon én nem tudok és nem is akarok segíteni! Az ember csodálatos lény! A lélek,még csodálatosabb! Mert az ember meghal,de a lélek örökké él! Szeretettel és tisztelettel kívánok mindenkinek Boldog életet! István.