Kedves Fórumozó Barátaim!
Múlt héten vasárnap néztem a tv-t és egy riportműsor keretében egy csodálatos személyiséget ismerhettem meg. (Restellem, de a nevét nem jegyeztem meg, de ígérem utána nézek.) A néni megjárta a német haláltábort, kisfiával deportálták, sok-sok szörnyűséget átélt. Ennek ellenére sugárzott belőle az öröm és az élet szeretete. Mikor megkérdezte a riporter, hogy mi a kedélyének és a hosszú életének titka egyszerűen annyit mondott; mindig különbséget tudott tenni a számára fontos és nem fontos dolgok között. Hálás az életben minden jóért, amit kapott hálás, hogy egy nagyszerű embernek lehet az édesanyja, hálás a természet szépségéért, hálás egy széles mosolyért. Azt nem írtam még, hogy zongoraművész, a mai napig gyönyörűen zongorázik. A nehéz helyzeteken is ez segítette át. A táborban esténkén koncertet adtak, ami a szellemi, érzelmi, fizikai túlélést tette lehetővé számukra. Öröm volt számomra a nénit hallgatni, remélem mások is látták az adást, az életbölcsességét minden kedves embernek ajánlom.
A hosszú bevezetés után, szeretném, ha ti is írnátok a saját ars poetikátokról. Melyek azok az értékek, amelyek segítik az embert az útján. Esetleg személyes esetetekre is kíváncsi lennék, hogy egy nehéz helyzetben milyen emberi értékek segítettek ki benneteket, esetleg milyen emberektől kaptatok segítséget. Gazdagítsuk egymást, miért is jó itt a Földön élni.
Új hozzászólás