Legutóbb ezt álmodtam: Két alak, messze, a sötétből bukkannak fel. Én egy székben ülök, a nagypapámék verandáján. Tartok tőlük, ettől a két embertől, de szaladok feléjük. Amikor odaérek, már máshol vagyunk, kisüt a nap, már felnőtt vagyok, a két alak két régi osztálytársam. Együtt indulunk háborúba, de a háborúban nem harcol senki, csak nagyon sok az ember, és szekerek meg lovak mindefelé. Azután pedig vonaton utazom, mellettem a testvérem. Én próbálnék elmondani neki valami nagyon fontos dolgot, talán egy üzenet, nem is tudom pontosan.

Napjaink spirituálisan nyitott, változni kész embere gyakran keres az életében felmerülő nehézségek megoldásához természetgyógyászt, hipnoterapeutát, kineziológust, reiki mestert vagy asztrológust, és ehhez képest jóval kevesebben fordulnak álomelemzőkjöz.

És még ennél is kevesebben hajlandóak arra, hogy saját maguk lássanak hozzá álmaik, a tudatok mélyén rejtőző tartamok megfejtéséhez.

Könnyebb bekapni egy csodapirulát, vagy más szájából hallgatni a megváltó szavakat, mint önállóan megkeresni a megoldást - és élni a lehetőséggel!

Álmainkban néha olyan dolgok, emberek, helyek jelennek meg, amikkel azelőtt sohasem találkoztunk. Ha ébren találkoznánk velük, valószínűleg ledöbbennénk, vagy hanyatt-homlok menekülnénk, aélunkban azonban mindez teljesen helyénvaló lehet.

Az álmainkban megjelenő furcsaságok generációról generációra szálló, az ősidők óta öröklődő szimbólumok.

 

Carl Gustav Jung ezt kollektív tudattalannak nevezte, melyekből sokat megtudhatunk magunkról. Az ő álom-elméletében minden szereplő mi magunk vagyunk, mintegy kiegészítve tudatos énünket, teljesebb képet festve valódi önmagunktól.

Álmunkban néha előfordul, hogy elveszítjük egyik vagy másik szülőnket.

Haláluk álmunkban is fáj - ez az egészséges, természetes leválás fájdalma, amit ébren, a valóságban valamiért nem tudunk, vagy nem akarunk megtenni.

Hláltlannak éreznénk magunkat, ha végül hálátlanul "magukra hagynánk" szerető szüleinket, akik feláldozták életüket a mi boldogságunkért.

Ám a természet rendje az élet továbbadása, és ha ennek szüleink rabságban tartó szeretete, vagy a mi félelmeink miatti túlzott kötődésünk ellene szegül, az bizony nem hagyja magát megbosszulatlanul.

"Mondd meg mit álmodsz, s én megmondom, ki vagy"

 

E sorok Friedriech Nietzsche-től származnak, és mi akár őt is meginvitálhatjuk álmainkban álmaink megfejtéséhez, de mi magunk is megfejthetjük saját magunkat!

Álmaink önálló megfejtése lehetséges, és egészen új távlatokat nyithat a bölcsesség, a tudatos sorsformálás és egy teljesebb élet felé.

És ehhez még álomszótárakra sincs szükséged - csak saját gondolataid és érzéseid kell tudatossá tenned!

A következő módszerrel te is megpróbálhatod megfejteni magad:

 

Este, mielőtt aludni térsz, készíts az ágyad mellé egy füzetet és egy tollat.

"Isten megalkotta az álmokat, hogy a sötétségben botorkáló álmodónak megmutassa az utat" - tartja az ősi egyiptomi mondás, és valóban: amit az ókor embere egykoron a démoni erők mesterkedésének tulajdonítottak, az egyes népeknál az istenek üzenete volt.

Az utat démonok és isteni erők befolyásolják, az emberi lélek kettőssége sötét és világos énünk örök küzdelmében formálódik, és pontosan álmaink azok, melyek a legvilágosabban számolnak be a lelkünk mélyén zajló harcokról.

Sokan próbáljuk álmainkat értelmezni különböző szótárok segítségével, de vannak olyan álmok vagy álom motívumok is, melykre nem találunk megfejtést.

Ilyenkor magunkra kell hagyatkozniunk, és nem számolunk azzal, hogy vágyaink megtéveszthetnek bennünket, vagy egy-egy álom képében várjuk problémáinkra a megoldást, és sejtelmes összefüggésekre hagyatkozva hozunk meggondolatlan döntéseket.

Tovább